Dél-kínai-tenger, Vũng Tàu-tól Phan Thiết-ig
Az előző este, bár későn értünk Vũng Tàuba, végig sétáltunk a Front Beach romantikus sétányán, megnéztük a központi teret, ahol hihetetlenül nagy volt a nyüzsgés éjjel 10 órakor, majd megvacsoráztunk. Még ekkor megbeszéltük, hogy másnap mely nevezetességekez fogjuk megnézni. Olvasd Tovább!
Másnap délelőtt fél 11-kor sikerült kávét szereznünk, duplát és kaptunk hozzá konzervtejet. Ami nem is tej, vagyis aki Európából jött, annak ez nem tej, hanem valami sárgás sűrített folyadék. A kávé adott annyi löketet, hogy elinduljunk és elköszönjünk kedves vendéglátóinktól.
Ha utazásod alkalmával szeretnél Airbnb szobában, vagy lakásban megszállni, akkor regisztrálj itt és kapsz 9000 forintot, amit elkölthetsz: http://airbnb.com/c/balinth109
Felpattantunk (kissé sajgó fenékkel) a motorra és célba vettük a világítótornyot.
Mikor megérkeztünk olyan érzésünk volt, mintha csak Olaszországban lennénk. Ugyanolyan stílus, oszlopok, kilátás a tengerre. Itt is érződik, hogy egy európai ország volt gyarmatára érkeztünk.
Ha a város irányába néztünk feltünt a távolban Jézus Krisztus monumentális szobra, tisztára mint a riói. Ezt is szerettük volna közelről megnézni, de sajnos a területet lezárták, és nem jutottunk be oda. Így elindultunk a városon keresztül Phan Thiet irányába.
Az úton sajnos többször eleredt az eső, kalandossá téve az amúgy sem rövid távot. Bár mindenért kárpótolt minket a kilátás, hiszen végig a tenger mellett motorozhattunk. A 160 km alatt kb négyszer álltunk meg: kétszer a kilátásban gyönyörködni, egyszer tankolni, és egyszer mert már nem bírtunk ülni a motoron.
Phan Thietbe érve pedig szó szerint leszakadt az ég. Így szinte csuromvízesen érkeztünk meg a szállásra, ahol a szomszédaink egy blues együttes tagjai voltak. Kevin a “frontember” egyből meghívott minket a koncertjükre a közeli bárba.
Találtunk egy szimpatikus éttermet, egy helyi pizzériába ültünk be, ahol igazi olaszos kiszolgálásban volt részünk. A üdülőfaluban rengeteg orosz, ausztrál és más fehér bőrű ember volt, így a megjelenésünket végre nem kísérte élénk érdeklődés a helyiek részéről.
A koncert nagyon jó volt, de sajnos a hosszú utazás kimerített minket, ezért nem vártuk meg a végét, hanem hamar vissza tértünk a szobánkba, hogy felkészüljünk és kipihenjük magunkat a következő nagy napra.
Akkor még nem tudtuk mi vár ránk...